Josef Petri
A kitörők közül legalább ezer fő nem a rövidebb nyugati irányt választotta, hanem északra, a Pilis-hegység felé próbálta elérni a saját vonalakat, amelyek ekkor Dorog-Esztergom előtt húzódtak. Azok közül, akik ebben a térségben estek el, csak kevés katona sírja ismert, viszont azt tudjuk, hogy ettől a helyszíntől nem messze egy másikkitörő csoportot is felszámoltak. A Solymár melletti Ürge-malomnál Artuer Ekesparre vezérkari alezredes és Veresvári László ezredes, valamint 14 társuk tűzharcba keveredett az őket felfedező szovjetekkel, akik a csoportot megsemmisítették.
A pilisborosjenői Malomerdőnél található Reiter ároknál (ma Malom-árok) elesett 18 német katonát 1945. február 21-én temetett el a község elöljárósága a falu temetőjében. A katonáknál találhatóiratokat az eltemetők összegyűjtötték és átadták a Magyar Vöröskereszt részére.1968 végén a budapesti VI. kerületi Rendőrkapitányság egy MÉH-telepen lelte fel az ügy anyagait. Ezeket lefoglalták és átadták a Hadtörténelmi Múzeumnak.
Az ügy azért különösen érdekes, mert a halottakról szóló információkat két oldalról is ismerhetjük, annak ellenére, hogy a Magyar Vöröskereszt nem továbbította az információkat Németország felé.Az, hogy az ezzel kapcsolatos dokumentációt valaki szemétnek minősítette, sokat elárul a Kádár-rendszer háborús halottakkal kapcsolatos politikájáról.
Pilisborosjenő lakosságának nagy része németnemzetiségű, illetve anyanyelvű volt. 1941-ben a népszámlálás alkalmával alakosok 90%-a vallotta magát német anyanyelvűnek. Az 1945 utáni elűzés a németlakosság mintegy felét érintette. Az elűzöttek és az otthonmaradtak jelentősrésze kötelességének érezte, hogy a háborús áldozatokkal kapcsolatos adatokat eljuttassa az illetékes német szervekhez. Így 1950-re a Malomerdőnél eltemetett 18 katona közül már minden névvel azonosítható személyről kezeltek adatot a háborús veszteségeket feldolgozó berlini hivatalban. A konkrét esetben maga a falu elöljárósága tartotta fontosnak, hogy erről a temetés napján feljegyzést készítsen és a személyes tárgyakat letétbe vegye. Különösen érdekes, hogy németkatonák esetében is a „hősi halált halt” kifejezést használták az általuk készített iratban. Ez egyrészt arra utal, hogy sajátjuknak is érezték az áldozatokat, másrészt pedig figyelemre méltó civil kurázsiról tesz tanulságot, ugyanis az irat keletkezésének időpontjában Pilisvörösvár szovjet megszállás alatt volt.
Az elesettekkel kapcsolatos adatközlés alapvetően a stuttgart-rottenburgi püspökség Caritasverband szervezetén keresztül jutott el 1950 folyamán Berlinbe. Sajnos azt nem tudjuk, hogy ki volta beküldő, azonban alappal feltételezhető, hogy valaki az elöljáróság feljegyzését juttathatta el Stuttgartba 1949. április 1-én. A Caritasverband 1918-ban alakult és alapvetően népjóléti feladatokat látott el. 1945 után oroszlánrészt vállaltak az elűzött, fogságból hazatérő németek és a hontalanmenekültek elhelyezésében. A halottakat 1994. május 4-én exhumálták és maradványaikat a budaörsi német katonai temetőbe szállították.
A halottak kapcsán különösen érdekes Hans Heid hadnagy, aki a 13. páncélos híradó-osztály 2. századának tisztje volt, illetve Herbert Förster, aki a 978. népi gránátos ezred 13 (nehézfegyver) századában szolgált. Azonosítójegyük ugyanis nem itt, hanem önálló leletként a Balaton mellett került elő 1992-ben. Ez is bizonyíték arra, hogy önmagában egy azonosítójegy még nem jelenti teljes bizonyossággal azt, hogy tulajdonosa ott is halt meg, ahol azt fellelik.
A névvel azonosítható személyek a legkülönfélébb egységekhez tartoztak – ez is mutatja, hogy a kitöréskor az egyes harccsoportok teljesen összekeveredtek. A 18 halott mind más-másegységekhez tartozott.
Az itt látható fényképek mellett különféleiratok is tartoznak ehhez a lelethez. Legérdekesebb közülük talán az a hadinapló, amelyet a 8. SS-páncéltörőosztály egyik szakaszából Gerhard König törzsőrmester vezetett. Ebbe a szakaszba tartozott a Vaskereszt Lovagkeresztjével kitüntetett, eredetileg pozsonyi születésű Gustav Wendrinski is.
A fotók érdekessége, hogy esetenként ugyanannak a személynek a sorsán keresztül adnak keresztmetszetet Kelet-Európa német lakosságának sorsáról. Példa erre a temerini Josef Petri, aki háromfélefotón is szerepel: először még a jugoszláv királyi hadsereg katonájaként, feleségével civilben és az SS kényszersorozottjaként.
