Eberhard von Oetinger

Eberhard von Oetinger 1892. május 25-én született egy patinás német birodalmi lovagi családban. Katonai szolgálatát a porosz lovasságnál kezdte, az I. világháborúban ötször sebesült. 1930-ban a Johannita Rend tiszteletbeli lovagjává avatták. Sebesülései miatti gyengébb fizikai állapota végig beárnyékolta katonai szolgálatát. A második világháború kezdetén egy népfölkelő lövészzászlóaljhoz osztották be, de hamarosan a hohensalzai helyőrség parancsnoka lett. 1940 decemberétől a franciaországi megszálló feladatokat ellátó 9. hadsereg rendfenntartó erőit vezette, 1943. január 16-tól pedig a magyarországi alkalmazású 26. számú Wehrmacht Streifendienst parancsnoka lett. Ez az egység egy magyar pályaudvar-parancsnokság, illetve őrzászlóalj megfelelője volt és alapvetően a hátországban a helyőrségekben, illetve a nagyobb vasúti csomópontokon történő rendfenntartással foglalkozott. Létszáma kb. 200 fő volt és beosztottai nagy része idősebb, illetve egészségi állapota miatt frontszolgálatra nem alkalmas tisztekből illetve tiszthelyettesekből állt.

Oetinger feladatai Magyarország 1944 márciusi megszállása után sokáig változatlanok maradtak. Tiszttársai visszaemlékezése szerint elmaradhatatlan társa volt egy kis dog, amelyet szinte ölebként kezelt. A város bekerítése után csoportját szétosztották a harcos alakulatok között, Oetingert pedig a IX. SS-hegyihadtest parancsnokságára vezényelték. A kitörésre elvileg ő is a hadtesttörzzsel indult volna el az Ördögárokban, azonban nem tudjuk miért, de a kockázatosabb széna téri áttörési szakaszt választotta.

Oetinger sorsára csak áttételes források állnak rendelkezésre. A család 1945 után nem sokkal sírkeresztet állított neki a híres berlini Garnisonsfriedhofban (Berlin-Mitte). Nem egyértelmű, hogy ez a sír csak szimbolikus-e, vagy tényleg Oetinger maradványainak nyughelye. Az sem érthető, hogy a rokonok honnan szereztek tudomást arról, hogy Oetingert eredetileg hová temették – a Wehrmacht veszteségi adatait kezelő hivatalban mindenesetre ennek semmi nyoma sincs. A sírkövön halálozási dátumként 1945. február 15. áll. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy Oetinger minden bizonnyal kijutott a városból. A 26. Wehrmacht-Streifendienst tagjai közül összesen négyen jutottak ki a gyűrűből.  Közülük csak Rommel százados útvonala ismert, ő a Svábhegy felé indult el. Parancsnokát utoljára a Széna téren látta.

Oetinger története másokhoz hasonlóan példa arra, hogy egy család számára mennyire fontos emléket állítani az elesettnek. Családja annak ellenére gondoskodott róla, hogy halálakor felesége már nem élt és leszármazottai sem voltak.