Fritz Herschel
Fritz Herschel 1914. december 17-én született Sziléziában. Gyermek és fiatalkoráról csak keveset tudni. Önéletrajza szerint először 1930-ban vett részt egy NSDAP rendezvényen. 1933-ban belépett az általános SS-be. Breslauban (ma Wroclaw) végzett tanárképző főiskolát, szakdolgozatát „Gotsdorf falu mint fajbiológiai közösség” címmel írta. A háborúban annak kitörésétől kezdve vett részt, először mint egyszerű katona, majd mint tiszt. Egysége végig a 36. tüzér mérő osztály volt. 1942-ben nevezték ki hadnaggyá, 1944-ben pedig főhadnagyi rendfokozatot kapott.
Fritz Herschel főhadnagy feleségéhez írt leveleiből következtethetünk arra, hogy 1944 decembere az egység számára viszonylag nyugodtan telt. Ebben az időben a tüzér mérő osztály Érd és Vecsés között települt. Érdekes módon leveleiben mellőzött minden háborúval kapcsolatos célzást – pozitív és negatív értelemben egyaránt. Másrészt viszont ez arra is utal, hogy 1944-ben a háborút legjobb esetben is egy szükséges rossznak tarthatta, amiben nem látott személyes missziót. Erre utalnak eufemisztikus megjegyzései is. Kivételt csak legutolsó levelei jelentenek, de ebben is csak a sorok között jelenik meg az aggodalom.
Kétnaponta írt levelet, december 10-én külön csomagban elküldte nejének és kislányának a karácsonyi ajándékokat (köztük egy általa készített, kerekeken guruló nyuszit). „Látod minden a legjobban meg van szervezve” volt ezzel kapcsolatos megjegyzése nejének, aki a leveleket általában egy héten belül meg is kapta – az akkori posta tehát nem volt lassabb, mint hetven évvel később, ami figyelembe véve háborút és a cenzúra működését, kifejezetten jó bizonyítványt állít fel az 1944/45 közötti német postai szolgáltatásokról. Herschelnek arra is volt ideje december 14-én, hogy hordhatatlannak ítélt pulóverét visszaküldje nejének azzal, hogy az anyagból vastag zoknikat varrhat kislányának („mindent ki kell használni, mert a ruhajegyekre már semmit sem adnak”). December 20-án újabb csomagot küldött nejének, amiben egy általa írt verseskötet volt (ehhez a rajzokat is ő készítette, valamint a bekötést is ő végezte el). Ez a csomag, amit házasságuk harmadik évfordulójára készített, már csak 1945. január 11-én érkezett célba. Herschel 1944. december 18-án adta meg szálláshelyének hozzávetőleges koordinátáit „időközben Budapest mellett állomásozunk egy faluban, ahol az [1941 áprilisi] szerb hadjárat után szálláscsináló voltam. A falu szinte teljesen német lakosságú, az emberek nagyon barátságosak és vendégszeretőek.” Herschel december 18-án moziban volt és a „Két szerencsés ember” című filmet nézte meg („nem volt különösebben lehengerlő”). December 24-re tíz oldalas levelet írt nejének. Karácsony estéjén is szakított időt az írásra és szokásával ellentétben ekkor már a katonai helyzetre is célzott „Karácsonyunk jelentős mértékben másképp zajlott, mint ahogyan azt elképzeltük. Igencsak mozgalmas és nyugtalan a helyzet.” Ez abból is látszott, hogy levelét nem tudta feladni, így 25-én egy sort, 30-án pedig egy egész oldalt írt. „Hosszabb szünetet kellett tartanom. Mozgalmas napjaink voltak. Most végre újra folytatódik a küldeménytovábbítás. Jól vagyok, ne aggódj feleslegesen miattam. Minden majd jóra fordult. Ne aggódj kérlek akkor sem, ha a posta ritkábban és rendszertelenül fog érkezni. Mindig írni fogok, amikor lesz továbbítás.
Közelebbit rólunk most nem szabad közölnöm. Csak azt reméljük, hogy minden rendbe jön. Nagy reményeim vannak. A karácsony nálunk igen mozgalmasan telt. Azonban erről később fogok majd egyszer beszélni. Kíváncsi vagyok, hol éljük meg a szilvesztert.”
Herschel utolsó levelét 1945. január 1-én írta. „Szóval ne aggodalmaskodj feleslegesen. Lesz, ahogy majd úgyis lennie kell. Csak reménykedhetünk és kitarthatunk. Mindnyájan megtesszük kötelességünket. Majd újra minden jóra fordul. Nekünk egészen szilárdan bíznunk kell ebben. Tehát fel a fejjel kedves kis katonafeleségem. (…) Bárhogy is lesz, emeld fel a fejed. Gondolj mindig arra mennyire szeretlek és szeretni foglak benneteket.”
Ez a levél 1945. január 7-én érkezett meg Herschel Breslau melletti lakásába, ahol felesége is élt ekkor egy éves kislányával. Két hét múlva a feleségnek menekülnie kellett a szovjet csapatok elől. Lakásába soha nem térhetett többé vissza.
frontról.
Herschel eközben Pesten, majd Budán harcolt. 1945. február 9-én a Déli Pályaudvar mellett jobb kezén könnyebben sebesült. Részt vett a kitörésben, útvonala a Törökvészi út és a hidegkúti repülőtér irányába vezetett. Utoljára Nagykovácsitól északra, 1945. február 12-én délben látták.
Herschel sorsa minden bizonnyal átlagosnak tekinthető. Értelmiségi háttere nem akadályozta meg abban, hogy szimpatizáljon bizonyos mértékig a náci eszmékkel, de aktívan a diktatúra fenntartásában nem vett részt. Teljesen elfogadta a korszellemet, miközben lelkesen fogyasztotta a minőségi irodalmat. Szerető férj volt és rajongott gyermekéért: a frontról érkező küldeményei ennek szívbe markoló bizonyítékai. Halála után egy csonka család maradt, amely nem csak a kenyérkereső férjet, hanem teljes otthonát is örökre elveszítette.
