Helmut Halle

Helmut Halle 1915. március 10-én született a szász-anhalti Wörlitz városkában. 1937-ben építészmérnöki vizsgát tett. Katonai szolgálatának kezdete nem rekonstruálható, 1940. február 1-én tartalékos hadnaggyá, 1942. március 1-én tartalékos főhadnaggyá nevezték ki, 1943. január 1-én pedig ténylegesítették, azaz átvették a hivatásos tisztikarba. Századosi előléptetése soron kívül 1944. szeptember 1-én történt.

1944 december 9-én kelt minősítése szerint „nagy és karcsú megjelenésű, kiforrott egyenes természettel. Nagyon kötelességtudó, taktikailag tehetséges, az ellenség előtt bevált. Halle képes a nemzetiszocialista eszmék meggyőző átadására. Bajtársai nagyon szeretik.”

Halle Budapestre mint a 127. hadseregközvetlen utászdandár egyik zászlóaljának parancsnoka került. Részben az ő egysége végezte el a budapesti hidak felrobbantását. 1945. február 5-én a IX. SS hegyihadtest soron kívül táviratot küldött a 6. német hadseregnek Halle haditettéről:

„Halle százados az utász zászlóalj parancsnoka segédtisztjével és a törzs hét tagjával vakmerő és váratlan átkarolással kiszorította az ellenséget egy épületből, amely megnyitotta volna a bolsevisták előtt az utat a várhoz, majd ezt a pozíciót 12 órán keresztül tartotta, amíg meg nem érkezett az erősítés.” Az ügyről minden bizonnyal kitüntetési felterjesztés is készült, ami azonban a későbbi események miatt elintézetlen maradt.

A budai lakók szempontjából Halle tevékenysége mást jelentett. Az említett jelentés valójában a Logodi utca-Krisztina körút-Várfok utca sarokházára, illetve a mellettük álló épületre vonatkozik. Halle és társai lángszórókkal felgyújtották az épületeket: két ház teljesen kiégett, a lakók egy része benn égett, többségük a németek megszállta Várfok utca 14. sz. ház pincéjébe menekült. Volt azonban, akik menekülés közben kaptak halálos lövést a német vagy a szovjet katonáktól. Az, aki nem sérült meg, csak minden vagyonát elveszítette, még szerencsésnek mondhatta magát. Az érintettek ettől fogva az ostrom végéig szabályosan éheztek.

Halle a kitörés során a Széna-téren a legelső kitörési hullámban egy rohamcsoportot vezetett. Ennek megindulása után nyoma veszett, még a csoportjából sem maradt túlélő.