Josef Ringhoffer

Josef Ringhoffer 1927. június 15-én született Bakonygyiróton. Heten voltak testvérek, apja ácsként dolgozott. A falu nagy része, így Ringhoffer is német nemzetiségű volt, otthon németül beszéltek, de magyarul is viszonylag jól tudtak. Már az iskolában is feltűnt rajztehetsége és abban reménykedett, hogy később Budapesten a főiskolán tanulhat rajzot tovább.

1944 szeptemberében, 17. életévét éppen betöltve sorozták be az SS-be. Katonai alakulata a 22. SS-Lovashadosztály felderítő osztályának 4. százada volt. Ide eredetileg heten kerültek Bakonygyirótról. Első bevetésükre 1944 november elején Soroksár mellett került sor. Itt látott először halottat és került ellenséges tűzbe. 1944 december végén Kőbányára, majd Pest belső kerületeibe szorultak vissza. Egysége már ekkor sem kapott rendes ellátást, éheztek, mosdatlanok voltak, tisztjeik eltűntek.  Egy társa átöltözött civilbe, ő nem mert, félt a csendőröktől. Alakulatától elszakadva bolyongott a városban, néha csatlakozva egy harccsoporthoz.

Részt vett a kitörésben. Útvonala minden bizonnyal Pesthidegkúttól és Nagykovácsitól északra, majd a budai hegyek elhagyása után a Nyakas-tető irányába vezetett. A német vonalakat Szomornál érte el. Máig megrázó élménye, amikor az erdőben egy meredekebb szakaszon sok bajtársát lelőtték az oroszok és ő is csak minden erejének megfeszítésével tudott felkapaszkodni egy árok tetejére, ahol aztán fedezékbe kerülhetett. Az átjutás után a csehországi Beneschauba került, ahol még páncélökölre is kiképezték. 1945 április végén Prágába vezényelték alakulatával, itt adták meg magukat. Szovjet fogságba kerültek. A hadifogságban tanult meg festeni, többek között a müncheni képzőművészeti főiskola egyik tanára (tartalékos katonatiszt) is foglalkozott vele.

1950-ben átadták a magyar hatóságnak. Először a Toloncházba került, később a tiszalöki internálótáborba. Innen csak 1953 őszén szabadult. Különböző egyesületek segítettek neki a beilleszkedésben, egy württenbergi képviselő a rajztanulásban is támogatta. Grafikusként az Avon nevű cégnél helyezkedett el, Németországban ismerte meg Dorogról kitelepített feleségét. Az SS-veteránegyesületekkel semmilyen kapcsolatot sem tartott, háborús élményeiről évtizedeken át senkinek nem beszélt. Budapest ostroma mint téma sokáig rémálmokban tért vissza számára. Háborús élményeinek megfestésére is csak 2015 után vállalkozott.