Kurt Kaul

Kurt Kaul 1890. október 5-én született földbirtokos családban az akkor Német Birodalomhoz tartozó poseni Brodowo községben. Tüzértisztként vett részt az I. világháborúban. 1919-ben a Baltikumban szervezkedő jobboldali különítményekhez csatlakozott. 1920-tól autók és hajók kereskedelmével foglalkozott, azonban emellett folyamatosan részt vett szélsőjobboldali szervezetek életében is. 1925-től az NSDAP egyik rendezvénybiztosító osztagának vezetője lett. Néhány éves külföldi tartózkodás után 1929-ben lépett be az SA-ba, 1930-ban pedig az SS-be. 1938-ban a Reichstag egyik képviselőjének is megválasztották (a választáson csak az NSDAP jelöltjei indulhattak).

SS-karrierje rendkívül gyorsan haladt előre, 1937-ben már gruppenführeri (vezérőrnagyi) kinevezést kapott. 1937 márciusától Kaul vezette a Baden-Württenberg tartományokra kiterjedő délnyugati SS-parancsnokságot. Központi szerepe volt a térségben az 1938 novemberi „kristályéjszaka”, azaz a helyi zsidóság elleni bosszúhadjárat radikális végrehajtásában (egy párizsi merényletre hivatkozva a náci párt félhivatalosan pogromsorozatot hajtott végre Németországban, amelynek több mint 300 halálos áldozata volt). 1939 szeptemberétől a térség „Felsőbb SS- és Rendőri Vezetője” beosztásba is kinevezték: ezzel hozzá tartozott a területen működő összes rendőri erő, illetve az itt működő koncentrációs táborok is.

Karrierje luxushajszája miatt tört ketté. 1943 tavaszán ugyanis szabadsága alatt titokban Svájcba utazott síelni, azonban a síelés során eltörte lábát. Erről a balesetéről hamis jelentést adott le – tilos lett volna ugyanis magánügyben semleges országba utaznia. Az ügy azonban kiderült, Himmler 1943. április 21-én leváltotta és az SS-lovassághoz helyezte át.

SS-rendfokozatát azonban nem vették el tőle, így Kaul is részt vehetett az 1943. október 4-i poseni konferencián, amelynek során Himmler két beszédében teljesen nyíltan beszélt a teljes zsidóság tömeges megsemmisítéséről és ennek kapcsán csak azt tartotta fontosnak megjegyezni, hogy ez egy „sohasem megírandó és sohasem megírható dicsőséglapja” a német történelemnek azért, mert néhány kivételes emberi gyengeséget leszámítva minden végrehajtó tisztességes [sic!] tudott maradni.

1944 nyarán Kault a 22. SS-lovashadosztályhoz vezényelték, itt a seregtest tüzérezrede II. osztályának lett parancsnoka. Budapest ostroma alatti tevékenysége teljesen ismeretlen. Kaul részt vett a kitörésben és ennek során tűnt el. Személye példa azokra az összefonódásokra, amelyek az SS-en belül viszonylag gyakoriak voltak és ami miatt nehéz szétválasztani a fegyveres SS vezetőit a náci terrorapparátus vezetőitől.