Olaf von Schwerin
Olaf von Schwerin gróf az egyik legrégebbi német főnemesi családba született 1910.november 4-én. A mecklenburg-pomerániai von Schwerin család több tucatnyi neves hadvezért és politikust adott Németországnak. Olaf apja, Claudius von Schwerin ismert jogtörténészként a germán jog nemzetközileg is nagyrabecsült specialistájának számított. Jogtörténeti érdeklődésében a „hűség”, a „becsület”és a „közösség” fogalmának vizsgálata központi szerepet töltött be. 1937. május 1-én lépett be az NSDAP-be, vélhetően taktikai okokból – korábban a freiburgi egyetemen sokat tett az általa lenézett, a nácikkal komoly kompromisszumokat is tévő, később világhírű filozófus, Martin Heidegger rektori pozícióból történő eltávolításáért, amivel 1934 februárjában sikerrel is járt.
Olaf apja egy alkalommal maga is szembe találkozott a nagybetűs történelemmel. 1943.február 18-án épp abban a müncheni egyetemi lépcsőházban ment célja felé, amikor a „Fehér Rózsa” ellenállási mozgalom tagjai, Hans és Sophie Scholl röplapokat kezdtek szórni a lépcsőház felső szintjeiről. Ez az akció azon ritka esetek egyike volt, amikor német fiatalok életüket is kockáztatva, humanista és keresztény alapon politikai ellenállásra hívták fel embertársaikat – vagyis valójában azokhoz az értékekhez ragaszkodtak, amelyek Claudius számára is alapvetőek voltak. A Scholl-testvéreket gyorsított eljárásban halálra ítélték és 1943. február 22-én lefejezték. Claudius és felesége életét az USA légierejének 1944. június 13-i pusztító bombázása oltotta ki. Idősebb fia, Rolf von Schwerin 1942-ben a keleti fronton esett el.
A Fehér Rózsa ellenállási mozgalom 1942 nyarán jött létre Münchenben. Tagjai a fiatal egyetemista Alexander Schmorell és Hans Scholl baráti köréből álltak. Közülük többen katonaként tanúi voltak tömeggyilkosságoknak, illetve látták a varsói gettó mindennapjait is – és ezek az élmények motiválták őket az ellenállásra. A mozgalom tagjai illegálisan sokszorosított röplapokat terjesztettek Münchenben és más német városokban. Összesen hat különféle nyomtatványt állítottak elő, egy fajta nyomtatványból a maximális példányszám 9000 darab volt. Első anyagaikat feladó nélkül postai úton is terjesztették. A hatodik röplapot a német ellenállás külföldre is eljuttatta.
A Gestapo 1942 nyarától sokáig eredménytelenül nyomozott a tettesek után. Az 1943. február 18-i müncheni röplapszórási akció kapcsán azonban a müncheni egyetem alkalmazottai elfogták Hans és Sophie Schollt, akik az egyetem lépcsőházában röplapokat szórtak szét. Ezt követően a német Volksgerichshof [„népbíróság”] két perben öt személyt lefejezésre ítélt, sokan börtönbüntetéseket kaptak.
A Fehér Rózsa ellenállási mozgalommal kapcsolatos hírek 1943 tavaszán már az USA sajtójában is megjelentek és az amerikai légierő is leszórta Németország felett a mozgalom utolsó röplapjának másolatát. A Fehér Rózsa volt az az ellenállási mozgalom, amelynek létezéséről a német lakosság jelentős része már 1945 előtt is tudott.
Olaf pszichiáternek tanult, 1936-ban a freiburgi egyetemen doktori disszertációját a következő, sokat ígérő címmel készítette el: „100 bádeni skizofrén faji- és testalkati tulajdonságai”. Mindez összhangban volt azzal, hogy már 1933-ban belépett az SA-ba, majd az NS-Dozentenbundba, ami az egyetemi tanári kar nemzetiszocialista tagszervezete volt. Részt vett az Alt-Rehse központtal működő Német Nemzetiszocialista Orvosszövetség Vezetői Iskolájában tartott fajpolitikai és eugenikai továbbképzésen is. Szakmájából és témájából adódóan biztosan tudomása volt az 1939 szeptemberében meginduló T4-akcióról, ami a szellemi fogyatékosnak minősített személyek meggyilkolását jelentette. Ezzel kapcsolatos tevékenysége azonban nem rekonstruálható. Biztosan nem vett részt abban, amikor a betegeket szelektálták a megsemmisítésre kijelölt objektumokban. Másrészt viszont biztosan adott le olyan betegekkel kapcsolatos iratokat, amelyek alapján az érintetteket ilyen objektumokba is utalhatták. Ugyanígy okkal feltételezhető, hogy orvosi működése során olyan vizsgálatokban is részt vett, amelyek az érintettek kényszersterilizálásához vezettek.
Katonai pályafutásáról rendkívül kevés adat maradt fenn. Első behívására 1939-ben került sor, azonban ezt követően 1944-ig nem teljesített katonai szolgálatot. Amit biztosan tudunk, hogy 1944 őszén az ekkor felállított 978. gránátosezred egészségügyi szakaszának parancsnoka lett. Ennek az alegységnek a sebesültek ellátása volt a feladata az első ellátást biztosító zászlóalj kötözőhely és a„kórházi ellátásra” hivatott hadosztály kötözőhelye között. A 271. népi gránátoshadosztály 1944 novemberétől először a Duna folyamvédelmében, majd a Velencei-tótól keletre a Margit-vonalban védekezett. Az 1944. december 20-án meginduló szovjet offenzíva kettészaggatta a hadosztály frontvonalát. A 978. gránátosezred és a tüzérezred egy osztálya Budára szorult, a többi alakulat viszont a gyűrűn kívül rekedt. A Budapestre szorult alakulatok parancsnokukról, Herbert Kündiger alezredesről, a „Kündiger-csoport” elnevezést kapták.
Schwerin harcálláspontja eleinte a XI. kerületben lehetett, azonban a Kündiger-csoportideiglenes Pestre településével ő is partot válthatott. 1945. január 16-a után viszont újra Budára került.
Utolsó levelét 1944. december 24-e és 30-a között egy írógépen írta és még el tudta küldeni feleségének.
„1944.12.24
Heissa! ma karácsony van. Kedves CH [nem dekódolható U.K.], ma legalább nyugodtabb, még egy kicsit gondolkodni is tudok. Ma megint világosabb lett valami számomra a házassággal kapcsolatban. Ez egy nagyszerű dolog: még ha összevissza is vannak az ügyek, még ha annyira magányosnak is érzem magam pillanatnyi helyzetemben, mégis marad a bizonyosság, hogy valaki számít rám.
1944.12.30
Kedveseim. Még aznap, az úgynevezett szenteste vége lett a szép gondolatoknak. Iván rohamozott meg bennünket. és azóta nem ereszt el. Időközben egy őrült katlancsatába kerültünk, és úgy küzdünk mint a halhatatlanok, ahogyan Himmler táviratozta nekünk. Védelmi szakaszunkban háztól-házig folyik a harc. Alakosság a pincékben ül és fantasztikusan viselkedik. Minden szempontból támogatnak minket. És mi is nagyon reméljük, hogy jönni fog a megmentés [sic!] kívülről.Addig mindenképp ki kell tartanunk a hídfőben. A veszteségek sajnos olyanok, hogy állandóan van mit tennem. Nemigen jutok alváshoz. Csak néha lehet egy kicsit szundítani, egy széken vagy a padlón, ahol csak van lehetőség. De a hangulat jó marad.”
Schwerin részt vett a kitörésben, Karl Luzy hallomáson alapuló vallomása szerint 1945.február 14-én elesett. Halálának pontos helye nem állapítható meg.
Özvegye, illetve lánya 1945 után az összes vele kapcsolatos, a nemzetiszocializmushoz valóviszonyáról árulkodó dokumentumot szisztematikusan megsemmisítették. Ezzel azonban azt is megnehezítették, hogy unokái megérthessék nagyapjuk viselkedését.
