Reiner Gottstein

Reiner Gottstein 1910. augusztus 10-én született az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó szudétanémet Reichenbergben (1920-tól Liberec), ahol apja orvosként dolgozott. Csehország létrejötte után családja Berlinbe költözött. Gottstein jogot végzett, 1933-ban lépett be az SS-be és ebben az évben szerezte meg a német állampolgárságot is. 1934-től az SS-Oberabschnitt Ost jogi tanácsadójaként dolgozott, 1937-ben az NSDAP tagja is lett. Az egyetem elvégzése után, 1938. áprilisában az SD-hez jelentkezett és még ugyanabban az évben az egyházból is kilépett. Kezdettől fogva az RSHA berlini központjában kapott beosztást, 1941-re a II. (szervezési és igazgatási) főcsoportfőnökségen belül a II D 1 alosztály (rádió, fotó és filmügyek) vezetője lett. Emellett azonban más területeken is bedolgozott: tagja volt például annak a Walter Rauff által vezetetett munkacsoportnak, amely a zsidóság tömeges megsemmisítése kapcsán a „Gázautó” kidolgozásával foglalkozott. 1943-tól a düsseldorfi Gestapo-kirendeltség megbízott vezetőjének nevezték ki. Első és utolsó külföldi bevetése 1944 márciusától Magyarországon történt. Először a biztonsági rendőrség (SD) kassai, majd a miskolci kirendeltségét (Kommanndo der Sicherheitspolizei, a továbbiakban KdS) vezette és ebben a funkcióban szerepe volt a zsidóság deportálásának koordinálásában. A csendőrséggel és rendőrséggel együttműködve folytatott nyomozásokat a politikailag gyanúsnak minősített személyekkel szemben. Nem bizonyított, de valószínű, hogy ő is részt vett-e az 1944. március 22-én kitört sátoraljaújhelyi börtönlázadás felszámolásában, amely esetében a kitört foglyok felkutatása egészen április első hetéig elhúzódott (minden elfogottat kivégeztek). 1944. július 22-től lett a budapesti KdS parancsnoka, miután elődjét Alfred Trenker SS-Obersturmbannführert Berlinbe vezényelték.

Tevékenységéről a nyilas hatalomátvételig csak sporadikus adatokkal rendelkezünk. Gottstein nyilvánvalóan szerepet kapott a kiugrási kísérlet elleni akciókban. Hogy pontosan mit tett, nem tudni, mert erről sem Otto Skorzeny, sem mások nem tesznek említést, tény viszont, hogy az I. és II. osztályú Vaskeresztet egyszerre kapta meg „a Kormányzó fiának kiemeléséért és a budapesti Vár elfoglalásáért.”

A nyilas hatalomátvétel után Gottstein lehetőségei rendkívüli mértékben megnőttek. Ettől kezdve a frissen létrehozott Nemzeti Számonkérő Szervezettel illetve Hain Péter államvédelmi csoportjával közösen számos nyomozásban vett részt, elsősorban katonaszökevények, bujkáló zsidók és ellenállók kerültek célkeresztjébe. Német katonaszökevényekből igen sok akadt, mivel rengeteg kényszersorozott magyarországi német, illetve elzászi francia szolgált a Waffen-SS soraiban. A legfontosabb magyarokkal közös ügye a bekerítés után feltehetően a zuglói XIV/2. KISKA század elleni nyomozás és a „Vörös Brigád” kommunista ellenálló csoport elleni akció lehetett. Megemlítendő még a „Dallam”-csoport ügye is – ez volt az egyetlen olyan ellenállási csoport Budapesten, amelyet az USA hivatásos tisztje, Kovács Pál főhadnagy vezetett. A kihallgatásokat a KdS beosztottjai a magyar politikai rendőrséggel részben közösen végezték és rendszeresen használtak fizikai erőszakot. Túlélők még villannyal történő kínzásokra is emlékeznek. Gottstein harcálláspontja január 16. után a Várpalotában működött az ugyancsak odaszorult Számonkérő Különítmény mellett. Egy másik részlege viszont az Országház utca 30. szám alatt, az akkori Belügyminisztériumban nyert elhelyezést.

Itt kell megemlíteni, hogy a KdS kompetenciája elvileg szigorúan elvált a csendőrök, illetve a számonkérők feladataitól. Magyar állampolgárok esetében utóbbi szervezet volt illetékes, míg a külföldiek a KdS hatáskörébe tartoztak. Mindkét szervezet adott át a másiknak foglyokat, amennyiben úgy ítélte meg hogy az illető nem az ő kompetenciájába tartozik. Az együttműködés az ostrom során egyre szorosabbá vált, amit egyébként a nyelvi kompetencia hiánya is indokolt: a KdS tisztjei ugyanis nem beszéltek magyarul.

Budapest bekerítésének napjaiban az SD egy része, köztük Eichmann és csoportja, valamint Gottstein közvetlen főnöke, Hans-Ulrich Geschke elmenekült. Ezzel Gottstein vált a főváros rendőri-politikai ügyeiben az első számú instanciává. Ő tartotta a magyar rendőrséggel és a nyilas szervekkel is a kapcsolatot. Szalai Pál 1951. március 18-án kelt vallomása szerint 1944. december 31-én Hitschler rendőrtábornok Gottstein jelenlétében magához rendelte Sédey Gyula rendőrfőkapitányt: „magam németül nem beszélek, de azt láttam, hogy Gottstein őrülten kiabál, Hitschler Sédeyt és engem fenyegetett. Innen eljőve megkérdeztem Sédeyt hogy mit akartak, amire azt felelte, hogy nincsenek a rendőrséggel megelégedve, és minket tesz felelőssé, ha továbbra is különösen a zsidókérdésben enyhék vagyunk. Gottstein közölte, hogy Himmlernek az a kívánsága, hogy a budapesti gyűrűből egyetlen egy zsidónak élve menekülni nem szabad.”

Gottstein legfontosabb és leginkább szörnyű akciója a VII. kerületi gettó megsemmisítése lett volna. Ennek részleteiről csupán annyi ismert, hogy a Royal szállóban gyülekező nyilasok és SS-ek valamilyen tömeggyilkos akciót kívántak elkövetni a gettóban annak feladása előtt. Az ostrom felfokozott hangulatában természetesen sok rémhír is lábra kapott, ezek közé tartozik a gettó aláaknázásáról szóló történet is. Nyilvánvaló, hogy a gettó összes lakójának meggyilkolására már nem volt reális lehetőség – arra azonban igen, hogy közvetlenül a visszavonulás előtt épületeket felgyújtsanak vagy/és akit tudnak, lemészároljanak. Tekintettel a gettó szörnyű zsúfoltságára, könnyűszerrel meg lehetett volna néhány ezer embert gyilkolni így. Magára a gyilkosságra pedig mind a nyilasok, mind az SS radikálisai köreiben volt igény. Nyilas részről Budapest „zsidótlanítása” eleve politikai program volt, Gottstein beosztottai között pedig számosan megjárták korábban a keleti front mögöttes területein gyilkoló vagy deportáló halálkülönítményeket, a különböző rendőrzászlóaljakat. A Budapestre szorult 1. SS-rendőrezred I. zászlóalját olyan hamburgi rendőrökből állították fel, akik korábban Hollandiából deportáltak zsidókat Auschwitzba, majd Lengyelországon belül szervezték ugyanezt. A „Világ Igaza” címmel kitüntetett Szalai Pál, aki a rendőrséghez vezényelt nyilas pártösszekötő volt, valamint Kubissy Béla rendőrtiszt, a pesti rendőri erők parancsnoka egybehangzóan, de egymástól függetlenül vallották a Népbíróság előtt, hogy német részről a gettó ellen tervezett pogrom felelős szervezője Reiner Gottstein, illetve beosztottja Mummi százados volt.

Gottstein túlkapásai egészen az I. hadtest parancsnokságáig eljutottak. Hindy Iván altábornagy, 1945 február elején a honvéd vezérkar főnökének egy magyar csapatok átállását firtató kérdése kapcsán azt válaszolta, hogy „az SS néha minden alapos gyanú nélkül és szörnyű körülmények között civileket és honvédeket tart fogva, akik szabadulásukat kizárólag az I. hadtest beavatkozásának köszönhetik.” Sajnos nem tudjuk, hogy Hindy pontosan milyen ügyekre gondolt, de tény, hogy a városban több gyilkosság is az SS számláját terhelte. A legismertebb nem zsidókat érintő ilyen akció Balatoni Kamill világbajnoki ezüstérmes kenus és négy társának agyonlövése volt, amelyet egy ismeretlen SS-alakulat (feltehetően Gottstein egysége) hajtott végre.

Gottstein 1945. január 22-én kapta meg a Német Arany Kereszt kitüntetést. A felterjesztés nem ismert, azonban nyilvánvaló, hogy csakis nyomozói munkájával függhetett össze az adományozás. Ernst Kaltenbrunner ekkoriban terjesztette elő soron kívüli alezredesi (Obersturmbannführer) előléptetését is „tekintettel fáradhatatlan bevetésére és jelenlegi harci megbízására Budapesten”.

Utolsó kitüntetése a Vaskereszt Lovagkeresztje volt, amit 1945. február 6-án ítéltek meg részére. Több mint szokatlan adományozás ez egy katonai képzettséggel egyáltalán nem rendelkező és katonai műveletekben soha részt nem vevő titkosszolga részére, ha tekintetbe vesszük, hogy a III. Birodalom „katonai vitézségért” adományozható legmagasabb kitüntetéséről van szó. Ernst Kaltenbrunner felterjesztése szerint Gottstein „lehetővé tette sok szabotőr és dezertőr letartóztatását és ártalmatlanná tételét, valamint a magyar csapatok sorai között fellelhető árulókat kikapcsolta. Gottstein SS-Obersturmbannführer személyes bevetésével és bátor rettenthetetlen magatartásával a bekerített Budapesten kiemelkedő érdemeket szerzett a város védelmében, neki köszönhető, hogy az itt bevetett Wehrmacht-csapatok és honvédségi erők ütőképességüket meg tudták őrizni.”

Gottstein egysége több tömeggyilkosságot hajtott végre az ostrom utolsó szakaszában. A Dallam-csoport tagjai közül január 15-én 15 főt, február 5-én és 6-án két-két főt, február 11-én pedig 26 főt lőttek agyon. A kivégzések pontos száma sajnos nem ismert. A kivégzések részben a volt Belügyminisztérium udvarán, részben pedig a Királyi Vár télikertjének teraszán történtek. Arra is van adat, hogy szökött elzászi SS-katonákat is ők végeztek ki. A kivégzéseket részben hadbírói eljárásokkal legitimálták, ennek érdekében az ostrom alatt egy különbíróságot állítottak fel, amelynek német elnöke és két-két német ill. magyar tagja volt. Az ostrom után a várban a teremőrök összesen 342 mezítelen hullát találtak a Gestapo és a NSZSZ működési helyein – igaz, az sem zárható ki hogy ezek egy részének elhalálozása az említett szervektől függetlenül történt.

Gottstein a kitörésben elvileg az SD 30 fős csoportjával együtt a hadtest mellett kapott beosztást. Haláláról két vallomás is tudósít. Kurt Wegener szerint „1945. február 13-án 20 kilométerrre északnyugatra Budapesttől Tök mellett elesett. Az elhalálozás oka géppisztolysorozat.” Helmut Liedtke ettől némileg eltérően, a helyszín említése nélkül arról számolt be, hogy „Súlyosan sebesült állapotban Gottstein azt követelte, hogy lőjék agyon. Harmadik személy állítása szerint egy százados eleget tett ennek a kérésnek.”