Baló Zoltán

Baló Zoltán 1923. január 1-én született, apja hivatásos tiszt volt. A honvéd főreáliskola elvégzése utána  Bolyai Műszaki Akadémiát végezte el, 1943-ban avatták utász hadnagyként. katonai szolgálatát az 1. páncéloshadosztály utász zászlóaljánál teljesítette, mint szakaszparancsnok. Részt vett az egység aradi és tiszántúli harcaiban, majd erődítési munkákat végzett a főváros előtt húzódó Attila-vonalban. 1945. január 13-án a pesti oldalon egy felderítő vállalkozás során kézigránátszilánktól megsebesült, a szovjetek hadifogságból 1945 nyarán elengedték. Még a kórházból jelentkezett szolgálattételre az új honvédségbe, 1945 júliusától folyamatosan szolgált, részt vett több árvíz elhárításában is. Átképezték térképész tisztté, 1948-ban a Köztársasági Érdemérem bronz fokozatával tüntették ki.

1947-ben belépett az SZDP-be, a két munkáspárt egyesülése után az MDP tagja is lett. Tagja volt a Magyar Szovjet Baráti Társaságnak és a Szabadságharcos Szövetségnek. 1952-ben mint „osztályidegent” a pártból kizárták – miközben apját 1944-ben azért szerelték le a honvédségtől, mert a lengyel és nyugati szövetséges hadifoglyoknak túl sok kedvezményt adott. 1953-ban a Honvédségtől is elbocsátották, földmérőként helyezkedett el. 1956 után arra hivatkozva, hogy a Munkástanács tagja volt és „a kommunisták eltávolítása mellett volt”, megfosztották rendfokozatától. Fellebbezésében hiába hivatkozott arra, hogy a Munkástanácsnak a mostani üzemi párttitkár is tagja volt, elnöknek egy párttagot választottak és a jegyzőkönyvekben semmi dehonesztáló rá nézve nem állapítható meg, érveit nem vették figyelembe.