Barabás Béla

Barabás Béla 1915. december 28-án született Szegeden, apja községi tanító volt. 1938-ban avatták gyalogos hadnagyként, a 2. honvéd gyalogezred átszervezése után került a páncélos fegyvernemhez. 1944. szeptember 20-ig az 1. páncélosezred segédtisztje. Ezt követő szolgálati éveiről 1953-as önéletrajza nem bontotta ki az igazság minden elemét. Ebben ugyanis csak annyi szerepelt, hogy „1944 decemberének első napjaiban alakulatommal Budára kerültem, ahol megsebesültem, és ezt kihasználva egyik jó barátom lakásán tartózkodtam és ott 1945. február 12-én bevárva a felszabadító szovjet hadsereg katonáit  - önként jelentkeztem.”

Ehhez képest más forrásokból és a Barabással 1995-ben készített interjúból tudható, hogy 1944 októberében a harckocsiezred vezetését is átvette és az év végén vezérkari beosztásba került, az 1. páncélos hadosztály hadműveleti osztályvezetője lett. 1994. október 26-án e sorok szerzőjének azt írta, hogy először Waczek Frigyes vezérkari százados csoportjával indult, de hamarosan szétszóródtak a szélrózsa minden irányába. Csoportja 2-300 főből állt, akik zömmel németek voltak és többször összecsaptak a szovjet csapatokkal. „A Jánoshegy kilátóig jutottam, közelharcban megsebesültem és fogságba estem”. Nem sokkal korábban egy mesterlövész golyója oltotta ki barátjának, Rapcsányi Kálmán hadnagynak életét. Nem meglepő módon 1945 utáni életrajzaiban nemesi előnevét sem szerepeltette – de munkásszármazásúnak sem próbálta beállítani magát.

1947-ben tért haza, ezt követően belépett az MKP-ba és azonnal jelentkezett szolgálattételre. Azonnal alkalmazták, különböző átképző és fegyverismertető tanfolyamokon lett tanár, egy évig a Kossuth Akadémia tanulmányi vezetője is volt, 1951-től a Műegyetem páncélos tanszékének parancsnoka lett.  Emellett pártfunkciókat is ellátott. 1948-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend bronz fokozatát adományozták neki, amit 1950-ben becseréltek a Magyar Népköztársasági Érdemrend megfelelő fokozatára.

1953-ban a hadseregből elbocsátották. Ennek dokumentumai jelenleg nem lelhetőek fel, de az elbocsátás nyilvánvalóan a volt „horthysta tisztek” leépítése miatt történt. Ezt követően a filmgyárban helyezkedett el.

1958. január 22-én beidézték a hadkiegészítő parancsnokságra és Lefokozását azzal indokolták, hogy „az ellenforradalom alatt és utána elítélendő magatartást tanúsított. Szidta és rágalmazta a Pártot. Kijelentette, hogy nincs szükség pártra. Gyűlöli a kommunistákat és a Szovjetuniót. […] Az óvóhelyen hallgatta a Szabad Európa Rádió adását és az adásban elhangzottakat magáévá tette. Az óvóhelyen ebből vita is támadt. Ebben a vitában hangzott el az, hogy te is ’moszkovita’ vagy, miért nem harcolsz a ’forradalom’ mellett – mondta [Barabás] Kolonics elvtársnak [a filmgyár orosz tolmácsának].” Barabás szerint ez a kijelentése az után hangzott el, hogy Kolonics Barabásnak szegezte a kérdést, hogy miért nem megy ki harcolni az utcára az ellenforradalom leverése érdekében. Ezt követő életútjáról adatokkal nem rendelkezünk.

‍