Becsky Antal

Becsky Antal 1911. június 23-án született Budapesten, szülei vagyontalanok voltak. Katonai szolgálatát 1929-ben kezdte, 1940-ben több fegyvergyakorlat után tényleges állományba vették át. Budapest bekerítése után a 201. légvédelmi tüzérosztály parancsnoka lett. Komolyabb harcokban az ostrom során nem vett részt. Január 2-án a V. kerület Teleki Pál utca 22. számú (csillagos) házba települt, ahol a ház lakóit is élelmezte. Előkészítette egységének átállását, de a nyilasok 1945. január 16-án letartóztatták. Szerencséjére a terheló bizonyítékok nem voltak túl súlyosak, így ki tudta magyarázni magát. Egysége 150 katonából és 8 tisztből állt és az ostrom harccselekményeiben gyakorlatilag nem vett részt, szökési beadványokat sem terjesztett fel. Harcálláspontját 1945. február 6-án a Márvány utca 12. szám alá helyezte és itt várta be a szovjet hadsereget. Február 9-én 12 emberével megakadályozta, hogy egy német egység páncélököllel lőjön az épület pincéjébe, ahová ekkor néhány szovjet katona behatolt, mivel ez az akció az oda bezsúfolódott civileket is veszélyeztette volna. Február 11-én esett fogságba, ahonnan 1947. október 1-én tért haza. Ezt követően a közszolgálatból elbocsátották, annak ellenére, hogy több olyan nyilatkozatot is be tudott mutatni, amelyek demokratikus gondolkodását hitelt érdemlően bizonyították, többek között azzal is, hogy 1944-ben félzsidó származása ellenére szolgálatvezetőként alkalmazta egy beosztottját, egy másikat pedig, akinek félzsidó származásáról tudott, keresztényként személyesen igazolt. Semmilyen pártba és tömegszervezetbe nem lépett be. Könyvelőként tudott elhelyezkedni. „baráti köröm főleg üzemi szaktársaim közül kerül ki, hiszen majdnem egész nap együtt vagyunk. Mint fiatal házas, jelenleg társadalmi életet nem élek.” – írta óvatosan 1950-ben kelt önéletrajzában. Ennek utolsó mondata utólagos megítélés szerint kissé talányosra sikeredett, bár az akkori olvasó feltehetően megelégedett az írtakkal: „A kapitalista imperialista rendszer és a szocialista gazdasági rend között élesen látom a különbséget, annál is inkább, mert a Szovjetunióban töltött évek nem múltak el nyomtalanul felettem.”