Botond Béla

Botond Béla 1911. április 24-én született, A Ludovika Akadémia elvégzése után 1933-ban avatták gyalogos hadnaggyá. Nevét 1939-ben Bruderről magyarosította.

Sporttanárként és a jutasi tiszthelyettesképző iskolában beosztottai rajongásig szerették. A Ludovika Akadémián 1933-ban avatták hadnaggyá, első alakulata a 4. kerékpáros zászlóalj volt, ahol az 1. század beosztott tisztje lett. 1936.10.01-jétől az 1. gyalogezred tanfolyami állományába került, mint a „Toldi Miklós” Honvéd Sporttanár és Vívómesterképző Iskola hallgatója. Ennek elvégzése után a jutasi „Kinizsi Pál” Honvéd Altisztképző és -nevelő Intézetben szolgált mint alosztálytiszt, sporttiszt, 1939-től tanár is. 1941.-ben felvették a vezérkari tiszteket képző Hadiakadémiára, 1942.07.19-08.20. között a Don-kanyarban harcoló 13. gyalogezred 7. és 9. századának parancsnoka, a 13/III. zászlóalj parancsnokhelyettese és géppuskás századának parancsnoka volt, 1942.09.05-éig a 19. könnyű hadosztály parancsnokának összekötő tisztjeként teljesített szolgálatot ottani teljesítményét a II. osztályú Vaskereszttel és a Kormányzói Dícsérő Elismeréssel ismerték el. 1943.10.01-jétől vezérkari próbaszolgálatot teljesített a 10. gyaloghadosztály kötelékében, 1944.03.15-étől átkerült a vezérkari tisztek állománycsoportjába.

1944. november 7-én a 10. gyaloghadosztály vezérkari főnöki beosztását kapta, ezt megelőzően a hadosztály anyagi ellátásért felelős főszállásmestere (Ic) volt.

Több beosztottját fedezte a nyilasok előtt. Egy alkalommal egy pártszolgálatost, aki őt „testvérnek” szólította, felpofozott.

András Sándor ezredessel, a 10. hadosztály parancsnokával január 14-én a József Nádor téren a Hitelbankban berendezett hadosztály harcállásponton tisztigyűlést tartott. Ezen kifejtette, hogy a németek a háborút elvesztették, megalakult az ideiglenes nemzeti kormány Debrecenben és megkezdődött az új magyar honvédség szervezése. Saját tervükről ugyan nem beszélt, de ez a helyzetből nyilvánvaló volt. Parancsnokával szállásukra távoztak, másnap pedig mindketten megadták magukat a szovjet csapatoknak. Botond szerepel a Budapest ostromáról készült szovjet filmhíradóban is. Nem sokkal később Debrecenbe szállították, ahol az újonnan felállítandó 6. gyaloghadosztály vezérkari főnökének nevezték ki. Az NKVD azonban letartóztatta és elhurcolta. Hiába interveniáltak mellette többen is, köztük Variházy Oszkár vezérőrnagy, ez a szovjeteket nem hatotta meg. Hozzá kell tenni, elhurcolásának semmilyen reális alapja nem volt. Botond a fogságban megtanult oroszul. 1950. december 3-án engedték haza a fogságból. 1953-ig internálták, ezt követően kitiltották Budapestről. Csak fizikai munkát végezhetett, 1990. június 8-án Budapesten elhunyt. Meghurcolásának okai a mai napig ismeretlenek, figyelemre méltó, hogy még annak sincsen nyoma, hogy közölték volna vele azt, hogy miért is tartották rabságban.

‍