Butyka Géza

Butyka Géza 1921. január 15-én született Apcon, apja tanító volt. A Ludovika Akadémia elvégzése után 1943-ban avatták páncélos hadnagyként. 1944. augusztusában az 1/II. harckocsizászlóaljhoz vezényelték távbeszélő tiszti beosztásba. Az alföldi harcokban harckocsiját kilőtték, őt ezt követően a vonatrészleghez helyezték át. 1945 január elejével szakaszával elszakadt alakulatától, ettől fogva semmilyen harctevékenységben nem vett részt. Február elején civilbe öltözött, 11-én jelentkezett a szovjet csapatoknál. A 4. magyar század parancsnokhelyettese lett és a századdal részt vett a kitörés felszámolásában. Ezt követően a Kelenvölgyben vonták össze több más magyar századdal, 1945. március 2-án Jászberénybe szállították, itt március 19-én átvették a hadifogolytábor őrségét és ezzel hadifoglyokból szabad katonák lettek. Az itt szervezett 1. gyaloghadosztályban az 1/II. zászlóalj segédtiszti beosztását kapta. Május elején indultak el Ausztriába, de bevetésükre már nem került sor (1953-mas önéletrajza szerint „az akkori kormány késleltette felszerelősünket” – ez egyáltalán nem volt igaz, viszont politikailag jól mutatott). 1945 szeptemberében belépett az MKP-ba, áthelyezték a határőrséghez, ahol őrsparancsnok majd századparancsnok lett. Élénk politikai tevékenységet fejtett ki az MP mellett az 1947-es választásokon. Három hónapos pártiskola elvégzése után a határőrság parancsnokának, Szalvay Mihály vezérőrnagynak segédtisztje és a határőrség parancsnoksága pártszervezetének titkára lett. 1949-1950 között Leningrádban elvégezte a magasabb páncélos iskolát, amelyen páncéloshadosztályok törzstisztjeit képezték ki. Később a tatai Rákosi Mátyás páncélos tiszti iskolára került, 1955-től itt harcászati tanszékvezető volt 1956-ban részt vett a munkásőrség megszervezésében és az MSZMP-be is belépett. Ennek ellenére ezt követően sokkal alacsonyabb beosztásba helyezték át. Az itt tárgyalt személyi körből ő volt az egyetlen ludovikás tiszt, akit egészen nyugdíjazásáig megtartottak a honvédségnél.

1947. február 11-én megkapta a Budapest Bevételéért emlékérmet, 1948-ban a  Köztársasági Érdemérem bronz fokozatát és a 48-as díszérmet, 1955-ben Kiváló Szolgálatért Érdemérmet, 1974-ben a Magyar Partizán Emlékérmet, nyugdíjazásakor pedig a Haza Szolgálatéért Érdemérem arany fokozatát. 1975-ben egészségügyi állapota és közepes minősítése miatt korengedménnyel nyugdíjazták. Ezredessé 32 szolgálati éve dacára már nem léptették elő.

‍