Dám Károly

Dám Károly 1911. március 25-én született a boszniai Bosna-Brod községben, apja MÁV segédtiszt volt. Az I. világháború után a család Pécsre költözött. Károly 1949-es életrajza szerint [!] a gimnázium végén először a papi pályát akarta választani, de mivel erről tanárai lebeszélték, a Ludovika Akadémiára jelentkezett. Teljes katonai szolgálatát a 8. gyalogezrednél töltötte, ennek során több okirati dicsérő elismerést, egy kardos és egy béke Signum laudist is kapott, előbbit az 1941-es délvidéki hadjáratban tanúsított bátor magatartásáért. Jelentkezett a vezérkari képzést adó Hadiakadémiára is és sikerrel teljesítette a felvételi vizsgát, azonban nem vették fel (állítása szerint azért, mert Németországról negatívan nyilatkozott). 1944 augusztusától az ostrom végéig mint a 8. gyalogezred 1. segédtisztje teljesített szolgálatot. A Kárpátok és az alföldi harcok után 1944. november 21-től Gödöllő térségében került bevetésre. 1944. december 16-án az ezredtörzset az arcvonalból kivonták (állítása szerint azért, mert az egységet a németek megbízhatatlannak tartották). Ettől kezdve az ezredparancsnokság egyfajta pótkeretként működött és több mint 400 embert rejtett el a németek előtt, miközben a teljes ezredből eleinte 8/III. zászlóalj néven egy századnyi, majd egy szakasznyi egység harcolt az első vonalban, 1945 februárjától azonban már senki sem.

Dám az ostrom alatt egyszer kapott harci feladatot, 1944. december 24-25. között Piliscsaba védelmét kellett volna megszerveznie egy leventealakulat segítségével. Ezredparancsnoka, Nagy László ezredes 1945. január 2-án bombatalálattól meghalt, ettől kezdve az ezredet a gyakorlatban Dám vezette. Igazolási iratai szerint több származása miatt üldözött embert megmentett és fegyveres konfliktusba is keveredett a nyilasokkal. Ezredparancsnoksága a Margit krt. 7. szám alá települt, hivatalosan 76 főre vételeztek élelmiszert, miközben kb. 500 fő bujkált itt és a környező épüetekben. Innen február elején a Fő utcába települtek át, a kitörésben nem vettek részt. Önéletrajzában a megadásról úgy számolt be, hogy annak pillanatában maga is meglepetéssel vette tudomásul, hogy az ezred hány tagja húzta meg magát a környékükön és bújt elő az orosz katonák megérkezésekor.

1945. február 12-1947. szeptember 30. között szovjet fogságban volt, ezt követően visszavették a hadseregbe. 1948. március 19-én belépett a Magyar Kommunista Pártba., minden bizonnyal ennek köszönhette, hogy visszahívták és hamarosan a HM személyügyi és anyagi osztályvezetője is lett. Egyúttal a Szabadságharcos Szövetségbe is belépett. 1948 végén három hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, mert titkos iratokat nem páncélszekrényben tartott. 1950-ben készült minősítése szokatlanul pozitív ahhoz képest, hogy volt „horthysta tiszt” kategóriába esett, bár azt megemlítették hogy bizonyos „kispolgári csökevényeket” még nem sikerült levetkőznie. Későbbi szolgálatára nincs adat, minden bizonnyal nem sokkal később leszerelték.