Eskütt István

Eskütt István 1913. július 16-án született Nagyperkátán, apja fővárosi altiszt volt.  1923-1937 között különféle cserkészcsapatokban volt tag, végül csapatparancsnok. 1932-ben érettségizett, ezt követően sokáig alkalmi munkákból kellett megélnie.

1942-1943 között a 2. hadsereg kötelékében a keleti arcvonalon szolgált. 1944-ben az I. fogatolt vonatosztályban a pótkeret parancsnoka, majd az I. hadtest vonatcsoport parancsnokhelyettese lett. Az alakulat azonban már 1945 januárban szétszéledt.

1945. február 9-én megmaradt hét katonájával a Bertalan Lajos utca 20 szám alatt esett fogságba, innen őrizet nélkül [!] Budafokra irányították. Másnap jelentkezett a szovjetek oldalán harcoló alakulatnál, harci bevetésre azonban nem került. Az ostrom után egy ideig az egység sebesültjeit ápolva visszamaradt, meglátogatta szüleit, majd vonattal egyedül elutazott Jászberénybe és a hadifogolytáborban [!] csatlakozott alakulatához. Szerencséjére innen hamar el is elengedték társaival együtt, Ausztriában Megkapta a szovjet Budapest Bevételéért emlékérmet valamint 1950-ben a Magyar Népköztársaság Érdemérem arany fokozatát.

1945 őszén belépett a Magyar Kommunista Pártba, egyi ideig alapszervi párttitkár is volt. Önéletrajzaiban messzemenően azonosult a rendszerrel, amit az a megjelzése is jellemez, amely szerint „a Párt értelmet adott” az életének.

1947-től a Katonapolitikai Osztályon előadóként majd osztályvezetőként teljesített szolgálatot, 1950-ben a HM központba, később pedig Bajára helyezték át, 1953-ban leszerelték.

Jellemzései eleinte csak pozitívak voltak és politikai beállítottságára még 1952-ben sem volt panasz: „A Szovjetunió és a népi demokrácia ellenségeit gyűlöli, amelyet hozzászólásaiban minden esetben kihangsúlyoz. […] Forradalmi ébersége jó. Határozottan lép fel a helytelen nézetekkel szemben és vitába száll.” Magasabb beosztásba mégsem javasolták azért, mert életrajzaiban eltitkolta azt, hogy 1944 novemberében jelentkezett a Hunyadi Páncélosokhoz. Tanulságos egyébként, hogy ezt miért tette és az ügy hogyan derült ki: Eskütt ugyanis maga volt az, aki egy pártvezetőségi választás alkalmával egy kérdésre válaszolva mondta el ezt. Ráadásul tanúkkal tudta igazolni, hogy a jelentkezést csak azért tette, hogy fedezze magát, mert politikai nézetei miatt már igen exponált helyzetben volt.

1958-ban „osztályidegen” származása miatt lefokozták. Felhánytorgatták azt is, hogy 1942-ben a keleti fronton partizánvadász volt (erre nem volt egyébként semmilyen bizonyíték és beosztását illetve teljesen valószínűtlen) és hogy testvéröccse rövid ideig tagja volt a nyilas pártnak. Azt pedig külön zokon vették, hogy az MSZMP-be nem lépett be. Ehhez képest munkahelye, az Állami Versenylótelep minden szempontból csak jó jellemzést írt róla („Az ellenforradalom alatt csorbítatlanul kitartott a kommunista eszme mellett”), de ez a HM-et nem hatotta meg: rendfokozatától 1958-ban megfosztották. Eskütt a döntést megfellebbezte, de ennek nem adtak helyt.

1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, 1946-ban négy hónapig alapszervi párttitkár is volt.