Ferencfalvi Antal

Ferencfalvi Antal 1915 március 23-án született Debrecenben. Ismeretlen időpontban nevét Fáberről magyarosította.  Ludovika Akadémia elvégzése után 1937-ben avatták légvédelmi tüzér hadnagyként. 1944 őszén Budapesten egy tartalékos tiszti iskola parancsnoka volt, a bekerítés után az iskolát harccsoporttá szervezték és ismeretlen helyen gyalogharcban vetették be. Életrajzában azonban katonai tevékenységét csak 1945. január 16-ig tünteti fel, feltehetően ezt követően bujkált. 1945. február 11-én hadifogságba esett, 1945. március 20-án azonban a szovjetek elengedték. mert március 7-én jelentkezett az új honvédségbe.

1946-ban az 1. gyaloghadosztály anyagi osztályvezető helyettese és fegyvertiszt volt. Több kitüntetésben is részesült, 1948-ban (viszonylag későn) lépet be az MDP-be. 1950. szeptember 9-én döntöttek letartóztatásáról. A vádak szerint 1942-ben szovjet hadműveleti területen öt elfogott partizánt (köztük a vörös hadsereg egy századosát) végeztetett ki, emellett 1946-tól kezdve, mint a HM Személyügyi Osztály beosztási alosztályvezetője pozícióját arra használta, hogy "tömegével segítse a honvédségbe fasiszta, horthysta tisztek bejutását".  A Budapesti Katonai Törvényszék 1950. december 19-én háborús bűntett és demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való részvétel miatt halálra ítélte. 1951. május 29-én kivégezték.