Fornay Ervin

Fornay Ervin 1912. november 16-án született Losoncon, apja hivatásos katonatiszt volt. A Ludovika Akadémia elvégzése után 1935-ben avatták tüzér hadnagyként. Nevét ismeretlen időpontban Redlről magyarosította. Teljes szolgálatát a nagykanizsai 9. tábori tüzérosztálynál teljesítette, 1937-től ütegparancsnok, 1944-től pedig mint osztályparancsnok.

Részt vett a 2. hadsereg doni harcaiban kardos Kormányzói Dícsérő Elismerést kapott és kétszer sebesült.

A budapesti csatában a tüzérosztályt először 1944. november 10-én Csepelen vetették be.

1945. február 12-én Budán a Fő utca 36 alatt fogságba esett, 1947. július 27-én tért vissza Magyarországra. A civil életben helyezkedett el, egy idő után a XIII. kerületi Technológia vállalatnál kapott állást.

1958. március 25-én lefokozták, meglepő módon azonban Fornay ez ellen fellebbezéssel élt és még meglepőbb módon ennek helyt is adtak. Az indoklás, ami alapvetően munkahelye pozitív értékelésére alapozódott, a következő volt:

„Nem volt párttag, mégis a párt által szervezett gyárőrségben volt. Több napig egyfolytában az üzemben tartózkodott, szolgálatot adott a munkásokkal együtt. A pártitkár, személyzeti osztályvezető és az igazgató elvtársnak az a véleménye, hogy magatartása és kiállása végett (ha lehetséges) adják vissza neki a tart[alékos] ti[szti] rendfokozatát. […] Az ellenforradalmi banditák követelték a Munkástanács ’feketelistájára’ való felvételét, mert kiszolgálta a ’Rákosi-rendszert’”.

Érdemes ezt a szöveget elemezni, annál is inkább, mert más esetekben ugyanezek a cselekmények vádként jelentek meg. Minden jel arra mutat, hogy a vállalat vezetői fedezték egymást és Fornayt is. A gyárőrségeket ugyanis sehol sem a „párt” szervezte, az ugyanis a forradalom alatt teljesen szétesett és üzemi szinten is csak 1957-re kezdett úgy-ahogy megszerveződni. A gyárőrségek alapvetően a munkástanácsok kezében voltak, ezek viszont semmilyen feketelistát sem készítettek.

‍