Garay Béla
Garay Béla 1915-ben Diósgyőrben született, apja vasgyári géplakatos volt. 1938-tól folyamatosan behívták katonai szolgálatra 1940-ben ténylegesítette magát. Eredeti fegyverneme utász volt, de áthelyezték a gyalogsághoz.
1944 nyarán mint a losonci 23/II. zászlóalj 4. század páncéltörő ágyús szakaszparancsnoka vonult el a frontra. Részt vett az 1. hadsereg galíciai harcaiban, majd az alföldi harcokban. 1944 novemberétől a németek a zászlóalj maradványait erődítési munkálatokra használták, decemberre Nógrád megyében az összes katonája megszökött, ő először Vágsellyére majd Budapestre távozott és hamis papírokat szerzett. Több ízben fogták el, de mindig valahogyan ki tudta magát magyarázni, 1944 végén a bekerítésben rövid időre beosztották az 1. gépkocsizó lövészezredhez. Beosztása után szinte azonnal megsebesült. „óvóhelyről óvóhelyre vándoroltam, míg az orosz csapatok el nem értek.”
1945. február 10-én (állt át a szovjet csapatokhoz, a 42616. postafiókszámú egységgel harcolt. 1948-as önéletrajza szerint egy orosz zászlóalj 3. századaként volt beosztva az az egység, amelynek szervezője és parancsnoka lett. Február 10-28 között mint az egyik század parancsnoka szovjet alárendeltségben volt (42.616 számú szovjet alakulatnál), március 20-án pedig átadták a magyar kormánynak.
1945-ben belépett az MKP-be. a munkáspártok egyesülése után MDP tag lett, de az MSZMP-be már nem kérte átigazolását. Megkapta a Szabadság Érdemrend Bronz fokozatát, aknamentesítési érdemeiért a Köztársasági Érdemrend ezüst fokozatát és a Budapest Bevételéért adományozott szovjet emlékérmet.
1947 őszétől a Kossuth illetve a Táncsics Katonai Akadémián volt előadó tanár, majd a 17. hadosztály műszaki parancsnoka1950 november 1-ével nyugállományba helyezték. Ebben szerepet játszott felesége származása (apósának ecetgyára volt),
Az 1950 novemberi jellemzése szerint „gazdagodni akaró kereskedő típus. […] Ingadozása és befolyásolhatósága végett kulák befolyás alatt áll.” Feltehetően ennek hatására Farkas Mihály honvédelmi miniszter egy átiratban közölte, hogy szolgálatára a továbbiakban nem tart igényt, de „más életpályával elhelyezkedése ellen észrevételt nem teszek”.
1951-től a DunaiVasműnél dolgozott, mint beruházási tervelőadó. Többször behívták tartalékos tiszti gyakorlatokra, a róla készített jellemzések ugyan nem voltak különösebben lelkesek, de ekkor még nem merült fel tiszti rangjától történő megfosztása. A Hadkiegészítő Parancsnokságá kérésére munkahelye 1958-ban a következő jellemzést adta róla: „Gazdasági munkáját jól végezte, politikailag kifogás ellene nem merült fel. MDP pártag volt. A politikai életben tevékenyen nem vett részt. Politikai dolgokkal kapcsolatban véleményét nem igen nyilvánította.
Az októberi ellenforradalom napjaiban igen aktivizálta magát. Ő kezdeményezte a Dunai Vasműnél a Szociáldemporata Párt szervezését. Népes gyülekezet előtt kifejtette, hogy ő soha sem volt kommunista és az MDP-nek csak azért lett tagja, hogy gazdasági pozcióját biztosítsa. Ezzel leleplezte karrierista magatartását. Amikor megalakult a munkás-paraszt kormány Kádár Elvtárs vezetésével, ezzel való egyet nem értését nyíltan hangoztatta, ugyanakkor újból állást foglalt a többpártrendszer mellett. Ahogy a politikai helyzet konszolidálódott, mind jobban forróbb lett a talaj alatta az októberi ellenforradalom alatti viselkedése miatt – ezért kérte hogy a vállalat engedje el, amihez a vállalt szívesen hozzájárult politikai ingadozó magatartása miatt.” Az intézkedés ezt követően már nem maradt el, tiszti rangjától megfosztották.