Gombos Elemér

Gombos Elemér 1915. április 18-án született Debrecenben értelmiségi családban, apja hivatásos tiszt volt. Versenyszerűen úszott 1934-1938 között a magyar olimpiai válogatott tagja is volt. A Ludovika Akadémia elvégzése után 1939-ben avatták gyalogos hadnagyként. 1941-ben páncélos átképző tanfolyamon vett részt. 1944-től mint az 1. harckocsi ezred 2. századának parancsnoka vett részt a hadosztály harcaiban. Kétszer könnyebben sebesült, majd Kőbányán 1945. január 2-án súlyos has- és szemsérüléssel kórházba került. Ettől kezdve nem is vett részt a további harcokban, az ostrom végén a Sziklakórházban szovjet fogságba esett, ahonnan 1947. szeptember 30-án tért haza. Ezt követően nyugállományba helyezték, de 1948-ban újra jelentkezett a Néphadseregbe, először a Kossuth Akadémián, majd a Rákosi Mátyás páncélos tiszti iskolán tanított. Az itt készített jellemzése viszonylag pozitív volt, még kitüntetésre is javasolták, de azért az árnyak is megjelentek az összegzésben: „általában mindenben keresi a realitást. A tények szilárd meggyőző erejét magáévá teszi. […] A Szovjetunió vezető szerepét, anélkül hogy ezt gyakran hangoztatná, többször egyéni beszélgetések alkalmával elismeri. Az ellenség iránti gyűlölet érzéséhez nincsenek meg a szilárd elvi alapjai. […] A forradalmi éberség tulajdonságaival nem rendelkezik. A folyó osztályharccal kapcsolatban nincs kiforrott álláspontja. Beosztottainak munkájához politikai vonatkozásban segítséget nem ad. Hajlamos a liberalizmusra.”

1952-ben a Magyar Népköztársaság Érdemérem arany fokozatával tüntették ki, két ével később az Árvízvédelmi Érmet is megkapta.1954-es minősítése ugyan elismerte katonai szakmai tehetségét, de az „előző minősítésében feltüntetett hiányok megvannak, aminek oka a teljes bizonytalanság jövőjével kapcsolatban. Ez összefügg az elöljárók nem egyszer közömbös káderpolitikájával vele szemben, valamint a nagyfokú érzékenységéből, melynek következtében magára nézve túlzottan kedvezőtlen következtetéseket von le. Például jelenlegi beosztását úgy értékeli, hogy akadt egy üres hely ahová bedugták.” Ebben nem is tévedett 1955-ben alezredesként leszerelték, először az esztergomi tiszti klub könyvtárosa lett, majd innen is mennie kellett és mentőszolgálati ápolóként dolgozott tovább. Rendfokozatát nem vették el, sőt 1963-ban behívták egy gyakorlatra és ezredparancsnok-helyettesként számoltak vele mozgósítás esetén. Gombos maga is felhasználta ezt az alkalmat arra, hogy visszavételét kérje, ennek azonban nem adtak helyt.