Harnóczy György

Harnóczy György 1915. december 18-án született Budapesten, apja építészmérnök volt. Tényleges szolgálatát 1939-ben kezdte, ekkor végezte el a tartalékos tiszti iskolát, előtte könyvelőként dolgozott.

Részt vett a Gyorshadtest, majd az 1. páncéloshadosztály doni harcaiban. 1941-ben Kormányzói Dícsérő Elismerést kapott kardokkal. 1942. december 1-én átvették a hivatásos állományba. 1943-ban harckocsi rádiós átképzésen vett részt.

1944. októberében a páncélos felderítő pótosztálynál szolgált, november 22-én vezényelték ki a frontra Rákoscsaba mellé. Először az 1. páncélos felderítő zászlóaljban századparancsnok, 1945 január elejétől, miután László Domonkos százados, az addigi parancsnok sebesülésére hivatkozva eltávozott, az egész zászlóalj parancsnokságát is átvette. Érdemi harcokban az egység ekkor már nem vett részt, a zászlóaljiroda utolsó ismert helye 1945. január 11-én a Ráday utcában volt. 1945. február 9-én állítása szerint „egységével” állt át a szovjet csapatokhoz. Századát, amely a 4. számot kapta, a Kelenvölgyben szervezték meg február 10-én.

1945. augusztus 7-én egy feljelentés miatt letartóztatták. Azzal vádolták, hogy az ostrom alatt uszító beszédeket tartott, egy honvédot büntetésből kiköttetett és miután 1945. január elején az egységénél a szökések tömegessé váltak, felelősségre vont egy orvos hadnagyot azért, mert az holmijai között civil ruhát is tartott. Ezen túlmenően azt is felrótták neki, hogy 1944. november 28-án személyesen járt el a csepeli Weiss Manfréd Művekben annak érdekében, hogy zászlóaljánál a hozzá szállított műszaki hibás „Lidérc”, más néven Szálasi-röppentyű bevethető legyen – sőt ezt a fegyvert a legnagyobb szenvedéllyel alkalmazta. Sajnos az eljárás anyagaiból csak az ügyészségi iratok maradtak fenn és belőlük csak annyi derül ki, hogy Harnóczyt a vádak alól 1944. október 16-án felmentették. A vádak amúgy is gyenge lábakon álltak, mert sem a Szálasi-röppentyű bevetése, sem a civil ruha miatti esetleges észrevételek nem képezhettek bűncselekményt. Igazolási anyagában azonban több tanúvallomás maradt meg, amely rá nézve súlyosan terhelő dolgokat tartalmazott: beosztottai szerint agresszív és nagyhangú viselkedése miatt nem szerették, 1944 november-december között a németek melletti feltétlen kitartást követelte meg, alárendeltjeivel durván viselkedett és összeköttetésben volt a nyilasokkal is, egy szökött katonát pedig 1945 január 9-én kilenc óra kikötéssel fenyített meg, noha a katona súlyos bazedov-kórban szenvedett és a kikötés végrehajtása halálát is okozhatta volna (az üget az alárendeltek elszabotálták). A tanúk között volt a zászlóalj orvosa és írnoka is.

1946. augusztus 1-ig mint az 1. gyaloghadosztály 1. gyalogezred ezredközvetlen távbeszélő szakasz parancsnoka szolgált, ezt követően leszerelték. Könyvelőként tudott elhelyezkedni.

Arra hivatkozva, hogy „korábban ellenséges csoporttal tartott kapcsolatot” és megbízhatatlan, rendfokozatától 1957-ben megfosztották.