Joó Ferenc

Joó Ferenc 1908. június 24-én született a bihar megyei Barátka községben (1945-ös kérdőívén mint „jelenleg román elcsatolt terület” jelölte meg születési helyét – ami egyrészt arra utal, hogy még reménykedett, másrészt azt is jelzi, hogy nem kívánt koncessziókat tenni az új rendszernek).  Apja vasutas volt, azonban a család igazolt „szemerjai” nemesi előnévvel is rendelkezett. 1930-ban a Ludovika Akadémia elvégzése után avatták gyalogos hadnaggyá. 1941-1944 között a soproni gyalogsági hadapródiskolán volt segédtiszt, illetve előadó tanár. A „tiszti sarjadék neveléséért” Kormányzó Dícsérő Elismerést kapott.Mivel nem akart az iskolával kitelepülni, önként jelentkezett a frontra. A harctérre 1944 novemberében vonult el mint a 38/I. zászlóalj parancsnoka. Ezzel a zászlóaljjal vett részt a Budapest előterében folyó harcokban és vonult vissza a fővárosba. 1945 január elejére zászlóalja Kőbányán a szökések és véres veszteségek miatt teljesen felmorzsolódott. Joó sem érezhetett magában sok harci kedvet, mert visszamaradt Budapesten. 1945. január 18-február 8. között szovjet fogságban volt, ezt követően azonban átadták az új hadseregnek. Fogságba esésének körülményei homályosak, önéletrajza szerint 1945. január 2-án könnyebben megsebesült, ezt követően „sikerült kivonnom magam a harcokból, 31 honvédemmel önként egyenruhában jelentkeztem a bevonuló szovjet hadseregnél. Két hétig Gödöllőn tartottak majd vasúti szállítással Debrecenbe kerültem, ahol az ott megalakuló Honvédelmi Minisztériumban jelentkeztem és beosztást kaptam.” Kiváló minősítéseket kapott, de a SZEB utasítására egy évvel később rendelkezési állományba helyezték, 1947-ben pedig leszerelték. Ezt követően mezőgazdasági munkásként, bolti eladóként és építkezési segédmunkásként próbált elhelyezkedni.