Kenedi Károly

Kenedi Károly 1915 született Gyönkön. Nevét 1931-ben Scheurerről magyarosította. 1938-ban utász hadnagyként végezte el a Ludovika Akadémiát. 1944 tavaszától mint a 102. fogatolt vegyiharc zászlóalj 3. századparancsnoka vonult el a Kárpátok előterében harcoló 1. magyar hadsereghez. Egysége 1944 október végén Nyíregyházánál épp csak hogy át tudott törni a szovjet bekerítésen. Ezt követően Budapest előterében végeztek erődítési munkálatokat. 1945. január 14-én megsebesült, megkapta a Kormányzói Dícsérő Elismerés bronzérmét kardokkal, valamint a II. osztályú Vaskeresztet is, ami beosztásához képest ritkaságnak számított. 1945. február 6-án az alkotás úti kórházban esett hadifogságba, innen 1947-ben tért vissza. Önéletrajza szerint már a hadifogságban újságot szerkesztett és ezért egy orosz nyelvű dícsérő oklevelet is kapott. 1948-ban leszerelték, ezt követően könyvelőként és vasbetonszerelőként helyezkedett el. Bár semmilyen politikai véleményt nem nyilvánított, 1958-ban lefokozták.