Kohánszky Béla

Kohányszky Béla 1919. október 15-én született, apja nyugalmazott törvényszáki főigazgató volt. A Ludovika Akadémia elvégzése után a tábori tüzér fegyvernemnél 1942-ben avatták hadnagyként. 1944-ben átképezték rohamtüzérnek, a 7/2. üteg segédtisztjeként, majd ütegparancsnokként vett részt az egység alföldi harcaiban, ahol októberben kétszer meg is sebesült. Bátorságáért a Magyar Érdemrend kardos Lovagkeresztjét és a Bronz Kormányzói Dícsérő elismerését kapta. Felépülése után novembertől Budapest előterében harcolt. Egysége azonban január közepe után egyre jobban kivonta magát a harccselekményekből, a katonák gyakorlatilag csak bujkáltak. 1945. február 8-án csatlakozott a Szüret utca 5/a. szám alatt az ott támadó magyar önkéntes századhoz. Eztéletrajzában azzal indokolta, hogy korábban több kellemetlensége volt a németekkel és egy parancsmegtagadás miatt letartóztatásával is számolnia kellett. A 481. számú szovjet gyalogezred kötelékében félszázad parancsnokként részt vett a kitörés felszámolásában a budai hegyekben. Ezt követően a jászberényi hadifogolytáborba vitték, ahonnan három hét után elengedték. Azonnal jelentkezett az új honvédségbe és mint tüzér ütegparancsnok ki is szállították Ausztriába, azonban bevetésére már nem került sor. Ebben az időben tudta meg, hogy apját a csendőrök 1945-ben agyonlőtték (ennek oka bizonytalan, egy jellemzésben, ami Kohánszkyval szemben negatívan elfogult „véletlen”-nek minősítették az esetet, Kohánszky pedig önéletrajzaiban erre nem tért ki).

Variházy Oszkár 1947-ben kiválóan szorgalmas tisztként jellemezte, ezt követően jelentkezett a Hadiakadémiára, azonban ezt elutasították, mert 1948-ban a 3 hónapos pécsi pártiskolán készült jellemzés szerint „régi Horthy-tiszt. Lágy, nagyon ideges, türelmetlen.  Kispolgári úriember módjára viszonyul az emberekhez. Nemigen tudtak hozzá közel kerülni az Elvtársak.” 1947-ben megkapta a Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozatát.

1949-ben nyugállományba helyezték. 1956-ban Sümegen szervezte a nemzetőrséget és fegyvereket szállított a forradalmároknak, amiért letartóztatták. 1957-ben lefokozták.