Lányi Gyula

Lányi Gyula 1908. augusztus 29-én született Vasszentmihályon, apja községi tanító volt. A Ludovika Akadémia elvégzése után 1931-ben avatták utász hadnagyként. Ezt követően a piliscsabai 101. vegyiharc zászlóaljnál szolgált. 1944-ben áthelyezték a romeltakarításra létrehozott 203. különleges műszaki zászlóaljhoz, amelynek augusztus 20-tól parancsnoka is lett. A műszaki mentést egységével az ostrom alatt is végezte, 1945 február 10-én a Böszörményi út környékén 17 tisztjével és 180 fős legénységi állományával átállt a szovjet csapatokhoz. A Bernáth Géza (ma Hollósy Simon) utca 32. szám alatti házban szervezték őket át önkéntes magyar századdá, de az egységből csak egy járőrt vetettek be az ostrom során a németek ellen. Ezt követően hadifogságba vitték, öt hónap múlva szabadult a bajai fogolytáborból. Azonnal jelentkezett az új hadseregbe szolgálattételre. 1949-es önéletrajzában azt írta, hogy „baráti köröm kizárólag elvtársakból áll, azokkal érintkezem. Nagy figyelmet fordítok azok kiértékelésére [sic!]. Különös tekintettel arra, amit Rákosi Elvtárs mondott, hogy ’most az ellenség hosszú ideig arra vesz irányt, hogy soraiba behatoljon.” Mert a párttagság és a tagkönyv egyáltalán nem azt jelenti, hogy minden párttag a munkásosztályhoz hű, jó kommunista is egyben. Ezért kell ébernek lennünk és kérlelhetetlennek az ellenséggel szemben.”

Ezek a szavak, amelyek minden jel szerint csak szavak voltak, nem bizonyultak elegendőnek. Pedig Lányi látszólag mindent megtett helyzete stabilizálása érdekében. Már 1946. május 1-én belépett az MKP-ba, négyhetes szemináriumot is végzett és ezt követően különféle pártmunkákat is vállalt. Fontos szerepe volt az ország vasúti és közúti hídjainak helyreállításában, ezért 1947-ben a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjét adományozták részére. 1946-1947 között a 7. határvadász zászlóalj parancsnoka volt, majd egy kiegészítő parancsnokságra helyezték át. A vele szemben fennálló gyanakvás azonban összes jellemzésében megjelent. Egy 1949-es jellemzés szerint „Elméletileg jól képzett, állandóan képezi magát. Azonban kiérződik a Ludovikán felvett polgári gondolkodás. Bizonyos mértékig ingadozó, a munkásosztályhoz valamint beosztottjaihoz való viszony nem a legjobb.” Egy másik, ugyanabban az évben kelt irat is leváltását javasolta, arra hivatkozva, hogy „munkásosztályhoz nem hű, egy laktanya látogatáskor benyitott egy munkás lakásba és azt a megjegyzést tette, hogy hű de büdös van, karrierista.” Egy harmadik, szintén ugyanakkor kelt kézzel írt feljegyzés pedig azzal vádolta, hogy „tele van kispolgári csökevényekkel. Nem ellenség, valószínű jó szakember.” Ezen feljelentésnek beillő iratok hatására még abban az évben nyugállományba is helyezték. Ezt követően a volt Siemens műveknél (Budapsti Vilamosgép- és Kábelgyár) helyezkedett el mint műszaki tisztviselő. 1951-ben a pártból is kizárták, ezért fellebbezéssel élt, de ennek nem adtak helyt, sőt 1958-ban le is fokozták annak ellenére, hogy az 1956-os forradalom alatt nem csinált semmit sem.