Vigh József

Vigh József 1915. augusztus 24-én született Zalaszántón, apja asztalos volt, az első világháborúban hősi halált halt. 1937-ben kezdte el sorkatonai szolgálatának letöltését, egy év után továbbszolgáló próbaszolgálatosként a nagyatádi 6/III. zászlóaljnál maradt, 1940-ben a tényleges állományba vették át. Egysévégel részt vett a doni támadó hadműveletekben 1942. augusztus 10-én megsebesült. Ennek kapcsán kapta a Kormányzói Dícsérő Elismerést kardokkal. 1943 végétől a Pripjaty-mocsarakban állomásozó Megszálló Erőkhöz a 36/9. századhoz vezényelték századparancsnoki beosztásba. Rövidebb szabadság után Kaposvárra került a 6. gépvontatású páncéltörő ágyús század kiképzőtisztje. 1944. november 20.-ától mint a 12. hadosztályközvetlen páncéltörő ágyús század parancsnoka vett részt a gödöllői és pesti harcokban. Állítása szerint megakadályozta a mátyásföldi reptér felrobbantását és több összetűzése is volt a nyilasokkal. Századával együtt állt át 1945. február 11-12 között (különböző életrajzaiban eltérő dátumokat adott meg, van ahol 1945 januárt szerepeltet első katonai szolgálata végpontjaként, ami arra utal, hogy ettől kezdve fogságbaeséséig nem vett részt harcokban). Ezt követően az 1. gyalogezred nehéz páncéltörő ágyús századának parancsnoka lett, 1946 nyarán leszerelték. Ennek okaként demokráciaellenes magatartását és állítólagos (nem kivizsgált) korrupciós hajlamát jelölték meg. 1945-ben belépett a Nemzeti Parasztpártba. 1947-ben nyugdíjjogosultsága megvonása mellet elbocsátották. Ezt követően lóápolóként és betanított munkásként tudott elhelyezkedni. 1956-ban disszidált.

‍