A Kitörés napja oldal alkotóinak célja ezen honlappal, hogy a kitörési kísérlettel kapcsolatos érdekes tartalmakat osszon meg az idelátogató érdeklődőkkel, illetve az idén elmaradó Kitörés Emléktúra helyett egy virtuális emléktúrát kínáljon fel az errejáróknak. Az alábbiakban egy rövid összefoglalót olvashatsz a kitörésről. Ez a menüpont 2021. február 13-a óta további információkkal bővült.
A budapesti német védősereg utolsó kétségbeesett akciója az 1945. február 11-én este nyolckor kezdődött kitörési kísérlet volt. Résztvevőinek pontos létszáma ma már nem állapítható meg: a hivatalos jelentések szerint 43.900 katona és ismeretlen számú civil vett részt ebben. Előbbiek fele elvileg a honvédség tagja volt. Azonban a feltárt tömegsírok és a különböző egyéb források egyaránt arról tanúskodnak, hogy ők csak elvétve vettek részt a kitörésben. Messze túlnyomó többségük a sokkal biztonságosabbnak tűnő megadást választotta.
A kitörésben részt vevő mintegy 24 ezer német katonának harmada könnyebb-nehezebb sérülésekkel vágott neki a kockázatos útnak. A városból már kevesebb, mint tízezer személy juthatott ki. Ebből is csak mintegy 700 fő érhette el a saját vonalakat 1945. február 13. után. Az utolsó átjutott kitörőket február 20-án, az utolsó elfogott német katonát március 17-én regisztrálták. Az induló létszám 1,5%-a tudta csak elkerülni a halált vagy a hadifogságot.
A kitörés borzalmai még nagyobbak annak fényében, hogy az érintett német katonák 1944 nyarán Magyarországon számukra idillikus állapotok között éltek. A 8. és a 22. SS-lovashadosztályt az ország megszállása után a Dunántúl sváb falvaiban szervezték újjá és töltötték fel Magyarországról kényszersorozott legénységgel. Minden németországi német visszaemlékező egységesen számol be arról, hogy számukra a magyar viszonyok tejjel-mézzel folyó kánaánt jelentettek. Miközben a III. Birodalomban minden élelmiszert csak jegyre lehetett kapni és a fejadagok rendkívül kicsik voltak, a magyar falvakban szinte semmilyen ellátási korlátozás nem létezett. Sok birodalmi regruta felnőttként hússal először Magyarországon lakott jól, rúgott be vagy lett szerelmes.
Az alábbi fotók érzékeltetik ezt a békebeli hangulatot. Az első két felvételen még be nem azonosított SS-tisztek láthatóak Bátaszék mellett.
Nem csak a tisztek fényképeztették magukat. A frissen besorozott katonák is készítettek portrékat, ami sokszor utolsó emlék maradt menyasszonyaik számára.
A következő felvételek egy bátaszéki fogadást örökítenek meg. 1944 pünkösdjén egy tiszt 50 liter sört ajánlott annak a katonának, aki hosszabb ideig képes lesz szamárháton maradni.
Az SS helyőrségek nyáron ünnepségeket is tartottak. Szekszárdon és Baján is megünnepelték Horthy Miklós neve napját, sőt lovasversenyt is rendeztek. Az eseményre a tisztikar díszruhát húzott.
A Magyarországon állomásozó német katonák először 1944 szeptember elején kerülhettek harci események közé. Ez ekkor még csak a 22. SS-lovashadosztály egy riadóezredét érintette. 1944 november elejétől azonban már minden magyarországi német tartalékot bevetettek, zömmel a főváros védelmére. A következő fotó ritka példa arra, amikor német és magyar katonák közösen fényképezkedtek az Attila I. vonal egyik állásában.
A budapesti védősereg kitörési kísérlete egyúttal közel húszezer ember halálát is jelentette a hadművelet három-öt napja alatt. Ebből a mai napig alig több mint nyolcszáz személy maradványait tárta fel a hadisírgondozás. Az ismeretlen helyen nyugvó holtak tehát nem tesznek ki kevesebbet, mint a mohácsi csatában elpusztultak – ahol szintén csak kb. nyolcszáz fő csontjait sikerült megtalálni. Természetesen a két történelmi esemény között számos különbség is van: Mohács egyúttal a magyar államiság bukásának szimbóluma és egy százötven éves szétszakítás bevezető eseménye, míg Budapest ostroma és a kitörés még a II. világháború eseményein belül sem tekinthető szakaszhatárnak. Ennek ellenére bőven elég okunk van arra, hogy ennek a történelmi eseménynek is figyelmet szenteljünk. Nem utolsó sorban azért, mert az esemény által érintett családok első-második generációja még most is él. A halottak túlnyomó többsége ugyan német egyenruhát hordott, de nem feltétlen volt németországi születésű. Budapesten két SS-lovashadosztályban összesen mintegy húszezer katona harcolt. A 22. SS-lovashadosztályt eleve magyarországi németekből állították fel és a 8. SS-lovashadosztály is ugyanebből a körből kapott feltöltést. Az SS-ben szolgáló magyarországi németek messze túlnyomó többsége nem önként vállalta sorsát. Nem volt választási lehetőségük, mivel a magyar és német állam megállapodása alapján a magyar hatóságok kényszerítették arra, hogy felvegyék az SS-egyenruhát. Sorsuk tehát a magyar történelem része és a rájuk történő emlékezés is magyar felelősség.
Összeállításunk segítséget kíván nyújtani azoknak, akik fontosnak tartják az emlékezést erre a drámai történelmi eseményre. Mivel a kitörésben döntően német katonák vettek részt, ezért a kitöréstúrák legismertebb útvonalán több állomáson egy-egy német katona életrajzát olvashatják el az érdeklődők. Az állomások esetenként kötődnek azokhoz a helyszínekhez is, ahol az érintett német katona járt – ezt mindig külön meg is említjük az egyes életrajzoknál. Az esetek többségében azonban a személyek eltűnésének pontos lokalizálása nem volt lehetséges – őket véletlenszerű helyszíneken szerepeltetjük.
Az itt szereplő életrajzok kiválasztását több körülmény határozta meg. Fontosnak tartottuk, hogy megjelenítsünk olyan személyeket, akik egyszerű katonatisztként vettek részt a kitörésben. Fontosnak tartottuk azonban azt is, hogy a válogatásban olyanok is szerepeljenek, akik életútja példa arra, hogy miért is nehéz a második világháborús német halottakra történő emlékezés.
Válogatásunk az életsorsokon keresztül azt a rendszert is bemutatja, amely a kitörők mögött állt. Az életrajzok ebből a szempontból tükörképei annak, amit a III. Birodalom jelentett. Mindez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezek a sorsok a kitörők összlétszámára nézve is reprezentatívak lennének. A védők kb. 5%-a rendelkezett tiszti rendfokozattal, míg az ebben a válogatásban szereplők 95%-a tiszt. A védők többsége egyszerű embernek tekinthető, aki nem önként ment a háborúba, legfőbb vágya a túlélés volt és politikailag sem mutatott különösebb aktivitást. Ezzel szemben ebben a válogatásban felülreprezentált – de nem kizárólagos – módon szerepelnek a III. Birodalommal azonosuló személyek. Ez az azonosulás ráadásul különböző szinteken valósult meg. Az itt prezentált sorsok így arra is alkalmasak, hogy bemutassák azt a rendszert, amelynek nevében parancsot adtak a kitörésre Budapestről. Kényszersorozott és származása miatt kétszer is megbüntetett, idegösszeroppanás miatt öngyilkosságot elkövető, árvákat maga után hagyó, Lovagkereszttel kitüntetett, kulturális javakat rabló, Gestapo-parancsnok és beosztott, koncentrációs tábor őr egyaránt szerepel a felsorolásban.